Negyedik nap - Zötyögés Grúzia felé, meglepetések özöne

A negyedik napon korán hajnalban indultunk, hogy időben átléphessük az örmény-grúz határt és találkozhassunk grúz vendéglátóinkkal, hogy aztán attól a pillanattól kicsússzon a kezünkből mindenféle kezdeményezés fonala és feláldozhassuk a józan eszünket a grúz-magyar barátság oltárán, ami a kaotikus, fejetlen szervezetlenség és a mélyről jövő, őszinte, igazi vendégszeretet kettőséből alakult ki a következő két napban. Először Aparanban újra találkoztunk az előző este megismert győri kapcsolattal, akit éppen a helyközi választásra készülve sikerült meglátogatnunk pékségében, ahol kiadós reggelivel és tósztokkal fogadtak minket. Majd továbbcsattogtunk a határ felé, ahol újra átélhettük a nyolcvanas évek magyar-csehszlovák vagy magyar-román határokon átélhető vicces és néha értelmetlennek tűnő procedúrákat. Állandó ki és beszállás, papírok miatt kocsi visszafordítása, pakkok cipelése és átkutatása illetve helyi közlekedési eszközbe való betuszkolása volt a napirend. Tbilisziben már vártak ránk a Batumi Egyetem munkatársai, akik elvittek minket Grúzia második legnagyobb városába Kutaiszibe, hogy ott minden megbeszélt program és menetrend öt perc alatt szakadjon szerteszét. De még előtte Gori: találkozás a Nagy Vezér örökségével és egy nyugodt, délutáni uzsonna néven futó hatalmas trakta hét fogással, pohárköszöntőkkel.