Első szakmai programunk egy civil szervezethez vezetett. A Transparency International (TI) helyi irodáját látogattuk meg, ahol az iroda vezetője Varuzhan Hoktanyan és Amalia Kostanyan fogadott minket. Azért esett a választásunk rájuk, mert Örményország feltűnően rossz helyen szerepel a TI listáin, gondolok itt a Bribery Indexre, vagy a Corruption Perception Indexre (CPI). Az elmúlt öt évben az Örményországban mért CPI 3-as érték körül szóródtak, ami nem sok jót jelent az első helyen álló Dánia 9,3-as eredménye mellett. 2008-ban ez az index pontosan 2,9 volt. Összehasonlításképpen: Magyarország indexe ugyanebben az évben 5,1 volt.
Az előadás érdekessége abban állt, hogy minden, a következő napokban a hivatali emberektől hallott információt ezen a szűrőn átfolyatva értékelhettünk. A két kutató őszintén beszélt arról, hogy milyen civilként dolgozni egy olyan országban, ahol a kormányzattal egyet nem értőket azonnal beskatulyázzák az ellenzék beépített embereiként, vagy megpróbálják teljességgel ellehetetleníteni. Azért ez az ellehetetlenítés nem olyan egyszerű, hiszen Örményország rengeteg segélyt és támogatást kap, cserébe viszont a kormányzatnak fenn kell tartania azt a látszatot, hogy tesz a korrupció ellen. Ebbe beletartozik az is, hogy néhány, külföldi egyetemeken végzett kutató turkál a zsebekben, íródik néhány tanulmány és néha kisebb beosztású embereket nagy csinnadrattával megbüntetnek.
Kell tehát a segély és a pénz, amit persze az elit előszeretettel költ magára. De kikből áll az örmény elit? Varuzhan elmondása szerint jelenleg a klasszikus marxi eredeti tőkefelhalmozás korát éli országuk. Ebből a szabadrablásból három csoport veszi ki aktívan a részét: a karabahi veteránok csapata, a privatizáció során megtollasodott vállalkozók és az országban tevékenykedő importőrök (mivel nagy a külföldön élő diaszpóra által hazautalt valuta mennyisége, és az ország a legtöbb termékből importra szorul, adja magát a dolog).
Kik tehetnének a korrupció ellen, tettük fel a kérdést. Két szereplő is eszünkbe jutott hirtelen: az egyik maga az egyház, amely erkölcsi példamutatásával változtathatná a gyakorlatot illetve a nyugaton, jobb indexű országokhoz szokott diaszpóra képviselői, akik hazahozhatják és elterjeszthetik a korrupcióellenes magatartást. Vendéglátóink válaszai lelombozóak voltak etekintetben: az egyház nagyban függ az államtól, vagyis alapvetően támogatja a kormányt mindenben, ergo szemet húny a stiklik felett. A diaszpóra legnagyobb gondja pedig a török genocídium elismertetése, ami mellé nem fér be még az, hogy a drága, romantikus színekkel lefestett, szabad anyaországot szapulják. Diaszpórából érkező kétféleképpen jelenhet meg az országban: mint turista, vagy mint befektető, aki hamarosan maga is oligarchává válik. Nem beszélve arról, hogy a hazatérő diaszpóra nagy többségben Oroszországból érkezik, ahol hasonló helyzetet hagynak maguk mögött. És el is érkeztünk az egész rendszer alapjához: az oligarchákhoz. Nem kell őket feltétlenül így hívnunk, mivel az ország eredetileg demokratikus berendezkedésű. A feudális klánszerkezet sokkal jobb kifjezés arra a helyzetre, ahol 40 család kezében összpontosul az ország GDP-ének 45 %-a és ezt úgy érik el, hogy a politikában és a közigazgatásban is családtagok ülnek.
Az örmény társadalom nagy hányada észleli a körülötte lévő korrupciót és el is ítéli azt, de úgy gondolja, hogy sok mindent nem tud tenni a rendszer jobbítása érdekében. Érdekes volt az a megállapítása a kutatóknak, hogy az Európai Unió sokkal szigorúbb volt a leendő tagállamaial a korrupció kapcsán, mint a sokkal rosszabb helyzetben lévő Örményországgal.
És még utoljára néhány tanács azoknak, akik korrupt kormányhatalmat szeretnének játszani, azaz hogyan lehetetlenítsünk el minden velünk foglalkozó, kritikus hangnemben megszólaló civilt:
- rendezzünk náluk rendszeresen munkaügyi és adóellenőrzést
- ne engedjük őket az országos médiába, ahol a megjelenések felett mi diszponálunk
- fenyegessük meg munkatársaikat
- írjunk róluk valótlan dolgokat a negatív kampány jegyében
- állítsuk be őket bűnbaknak
Ennek ellenére azért vannak eredményeik, hiszen a választási procedúrában már a TI munkatársai is megfigyelhetnek, tanácsaik bekerültek a választás menetét szabályozó rendeletekbe. Plusz egy hónapja nyitottak egy olyan szolgáltatást, ahol bárki, aki úgy gondolja, hogy korrupciós ügy veszi körül, segítséget kérhet. A nagy nemzetközi összehasonlításhoz szükséges vizsgálatok mellett pedig saját kutatásaikat is végzik, többnyire háztartásokon.
Ui: A felső képet a grúz Transparency International oldalán találtam. Ilyen ivókürtökkel ott találkoztunk. Egyébként a grúzok kicsit jobban állnak mint az örmények. A 2008-as indexük 3,9 volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése