Nyolcadik nap - Berat

Megyünk vissza a fővárosba. De előbb még megtekintjük a balkán egyetlen lakott várát és az ezer ablak városát. Beratban kiderült az is, hogy honnan a sok pénz a beruházásokhoz. Majd Ali megtiszteli a társaságot azzal, hogy bemutatja a családját. Este búcsúest morcos, de azért kolózó pincérekkel és kánonban éneklő magyarokkal.

Hetedik nap - Vlora

A haverok, buli, fanta hangulat átélése helyett gyaloglás a tűző napon. Kiderül, hogy itt is harcos kisemberek szedik a pénzt a buszokon. A vlorai önkormányzatnál aztán fény derül mindenre: jön a pénz, fejlődik a város, lesz itt olyan turizmus, hogy győzzék kiszolgálni. Csak az utak, azokat tudnánk feledni...
Étkezés, fürdés, naplemente-bámulás a kötelező program.

Hatodik nap - A tenger felé félúton, Elbasan

Megyünk a tengerre fürdeni. De előbb még átvágjuk magunkat a hegyeken, majd egy klasszikus ipari városban, Elbasanban, a helyi politikai elittel gazsulálunk. Powerpoint, papírból felolvasott beszédek, kis videómontázs a városban és a régióban rejlő potenciálról. Majd jönnek a nyugati pénzből stafírungolt, a rurális stakeholderek között fenntartható fejlődést generáló projektekkel kapacitást építő és monitoringozó World Vision munkatársai. Plusz egy barnamezős beruházással elkészült szakképző iskola. A nap végén pedig a tengerbe bukó nap bámulása Vlorában a helyi szervezett bűnözés képviselőinek társaságában.

Ötödik nap - Durres, Kruja

Újabb szakmai programok özöne. Az önkormányzat fejlesztési osztályának vezetője húzódozik, de csak kikérdezzük. Például arról, hogy mikor lesz 100 %-os a csatornázás Albánia egyik legrégebbi városában. Jelenleg 0%. Majd jönnek a civilek (CSDC Civil Society Development Centre) és velük együtt a hét egyik legnagyobb zabálása, berángatott szakácsnővel és röpke egy óra alatt belapátolt nyolc fogással. Délután a nemzet öntudatának bölcsője: Kruja, furcsa bazárral és leglelkesebb tárlatvezetővel, akivel valaha is találkoztam. Are you a rich bektashi?

Negyedik nap - Shkodra

Hosszas zötyögés rettenetes minőségű utakon az észak-tiranai régióba. Elsőként a tiranai külváros, majd Shkodrában az egyetem dékánasszonya varázsolja el a társaságot, aki ötcsillagos szállodában kávéztat, miután felvázolta a német kerékpáros turistákban rejlő turisztikai potenciált. Megmásszuk az első várat. Kezdünk rájönni, hogy ez az ország nem ugyanaz, mint ami a kollektív tudatunkban él.

Harmadik nap - Szakmai programtúltengés Tiranában

Elsőként a tiranai egyetemen nem sikerült megtalálni a jogi kar okos emberét, majd egy rövid kávészünet alatt előkerült egy politológus tanszékvezető a társadalomtudományi karról. Délután az albániai magyar nagykövet fogadott minket, majd a szakmai program zárásaként nem sikerült megtalálni a külügyi intézetet időben, hála a furcsa házszámozási rendszernek. Végül a csípős csirkeszárny jól esett este a Blokuban.

Második nap - Tirana

Ismerkedés az ún. deep balkán feelinggel. Városnézés Tiranában, akklimatizáció. Este pedig high society party az albán szépségkirálynővel és udvarhölgyeivel. De hogy fért el a kutya a retikülben?

Első nap - Utazás Tiranába

Indulás Budapestről 13:20-kor repülővel. Érkezés 14:40-kor Tiranába a Teréz Anyáról elnevezett reptérre. Ali már vár minket. Irány a tiranai Rózsadomb, ahol ha nem is kolbászból, de masszív betonból van a kerítés. A medence pedig még nem készült el.

Szakmai kirándulás Albániába

9 nap, 22 magyar, információra éhes, tudományos ember, egy muszlim albán autóbuszsofőr, klimatizált Mercedes autóbusz, több száz megtett kilométer rissz-rossz utakon, 36 fok hőség és egy ismeretlen ország. Ez volt az idei szakmai túra röviden. A további, hosszabb bejegyzésekből pedig kiderül, hogy mit kell tudni Európa második legszegényebb országáról.